Szférák zenéjére
Őszi díszruháját levetette már a táj,
dér szőttes fövenyén jeges szél suhan át.
Pehelykönnyet hullat bánatában az ég,
haloványan tör át felhők között a fény.
Alvó természetre a csend békét lehel,
távoli hegy ormát fedi fehér lepel.
Képzeletem rajta pihen, ég, föld közel,
Isten tenyerében a végtelen ölel.
Itt az idő mintha megállna, fesztelen,
szférák zenéjére hangolódik lelkem.
Szeretet nyelvén szól mennyei dallama,
emberi szívemet magával ragadja.
Schvalm Rózsa
(2013-12-06)
Kedves Éva!
Köszönöm olvasásodat és kedves véleményedet.
Szeretettel: Rózsa(f)
Kedves Zina!
Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa:)
Kedves Erzsike!
Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa
Lágy zene, nyugtató, szép. (f)
Nagyon szép, nyugtató dallamú vers! Gratulálok! 🙂
Nagyon szép képek, pillanatok.
Szeretettel gratulálok gyönyörű versedhez: Erzsi