Édesanyám névnapján
Neved napján zsibongva zakatol agyamban az emlék,
Gyermeki csínytevések ködlenek fel a múlt homályából,
Mint szikra-tűz a hamu alól, szívemen átlángol
Anyám simogató keze érint, s újra együtt lennénk…
De a sors kegyetlen karvaly keze már magához ragad
Tépve húsodat, a betegség ezer kínja ajkadra riad;
A túlvilágra küldött fájó üzenetben üdvözöl fiad:
– Maradj meg emlékeimben szépnek! Érezd jól magad!
Lélek-kannibálok kérdezik: Beszélni akarsz-e róla?
De nem beszélni, üvölteni szeretném bele a világba,
Hogy nem segít a múltba révedező eszetlen vágta,
Sem a márvány síremlék, magasztos verses óda.
Nem hoz megnyugvást a buzgó ima, sem az alkohol,
A templom mélabús csendje, a temetők némasága;
Elégett gyertyák fénye, koszorúk hervadó virága,
Csak a remény maradt számomra: Még találkozunk valahol.
Szép olelkezo rimekkel csak erositetted az erzeseid átadását az olvasó felé. Szivszoritoan fájdalmas. ..gratulálok versedhez:b
Köszönöm lányok az elismerő szavakat! Azt hiszem most (halottak napja közeleg) még aktuálisabb ez a vers. Most még inkább fáj…
Kedves János !
Biztosan találkozunk a drága Édesanyánkkal!!!
Nagyon szép a versed.
Szeretettel:K.Teri
nagyon szép és megható.
"Nem hoz megnyugvást a buzgó ima, sem az alkohol,
A templom mélabús csendje, a temetők némasága;
Elégett gyertyák fénye, koszorúk hervadó virága,
Csak a remény maradt számomra: Még találkozunk valahol."
Meghatóan szép emlékezésedet nagyon szépen szedted versbe,teljesen azonosulni lehet vele s átérezni minden szavát,
üdvözlettel:Marcsi
Kedves János!
Tudom a vigasztaló szavak itt nem segítenek.
Aki szeret, szeretet által vész el!
Ildikó