vizek partján<br />
vizek partját sodorja ár
kavics melyet belédobtak
örvényt kavart mára
vajon tudja-e, hogy csak
egy eszköz, fodrok lubickolására
a hullámok egyszer összecsapnak
majd kisimulnak, elúsznak
a nagy végtelenbe, megsemmisülve
és a kavics ott marad
elárvulva, vízfenéken magában
“vizek partján” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm Icu látogatásod. Éva
nagyon jól sikerült ez a vers!!! filozófikus, elgondolkodtató! nagyon tetszett!
Megszemélyesített versedet értem kedves Évike!
Az élet hullámzik át rajtunk, szerencsés (vagy nem is ) esetben itt maradunk egyedül, mint a kavics a folyó mélyén.
Szeretettel olvastam versedet: Ica