Konok percek

Összes megtekintés: 461 

Konok percek

Kívül vagyok a dolgokon,
konok percek vájt szívén,
vén idők csengnek a húrokon,
rokon fényeim szemem íriszén.

Szénfeketén csalogat az éj,
éjjelem benned dadogó szó,
vár türelemmel, vár a mély,
a mélyben alvó alkotó…

Tovatűnik a perc, fénye fáj,
ájult másnapos dragonyos,
oson az árny álmaink tövén,
övén a kés éle bársonyos.

Ostoba tett mit tenni nem való,
valótlan vág az él eret,
eretnek, isten ellen való,
lóhalában felejtsed el!

“Konok percek” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Engem az utolsó versszak ijesztget egy kicsit. Bár az eret vágó élt visszatartja valami. Bizony, azt "lóhalálában felejtsed el!"

    Üdv: Laca

  2. A pillanat-szülte rossz gondolatokrol szol a versed, vagy meditáció az elmulasrol?..nem tudtam eldonteni…azt hiszem , a verset olvasva, mintha elveszett volna a vezergondolat a szepsegben…de lehet, hogy ez csak az en nehéz felfogasom miatt van így. ..
    Io

  3. Bár "kívül vagyok a dolgokon" kezded a versed , de már a második sorban sodródni kezdesz ezzel a szürrealista kavalkáddal, ahol "idők csengenek a húrokon", és ahol otthon érezheted magad, hisz a szemed iriszén az éjszaka fényei rokonaid (legalábbis én így értelmezem, szólj, ha félrevittem a fonalat…) Aztán tovatűnnek az éjszaka percei, ahol "a mélyben alvó alkotó" stb., de a 3. szakasz utolsó sorától már nem tudlak követni…Nem lenne rossz, ha magyaráznád egy kicsit az elképzelésed, kedves Monty…
    Üdvözlettel,
    B.

Szólj hozzá!