Novemberi fény

Novemberi fény

Fényragyogással jött a november,
hullat a fákról színaranyat.
Létről, halálról mereng az ember,
megállni késztet a pillanat.

Mécsesek lángja lobban réveteg,
nyugalmat, békét sugall a csend.
Könnyeket fakaszt az emlékezet,
egy kedves arc mosolya dereng.

Kezdet és vég a levegőben leng,
térben – időben korlátot szab.
Száguldva suhan felettünk a perc,
múlt tegnap a hant alatt porlad.

Keresd vándor a remény csillagát,
hittel feletted nyílik az ég.
Szíveddel lásd a Lélek vigaszát,
oszlik a homály, tisztul a kék.

Aki értünk az időbe eljött,
Megváltó Műve szilárdan áll.
Halál hatalma általa megdőlt,
élted örök, ha nyomában jársz.

Schvalm Rózsa

(2015-11-02)

“Novemberi fény” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Andrea!
    Köszönöm szépen, Örülök, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Rózsa! Talán ez a kedvenc versem tőled. Nagyon tetszett. A versen belül a harmadik versszak tetszett a leginkább.

  3. Kedves Zsermen!

    Örülök látogatásodnak és kedves véleményednek.

    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Éva!
    Köszönöm szépen kedves szavaidat és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  5. Így gaz, drága Ica. Köszönöm szépen olvasásodat és véleményedet.:)

  6. Kedves Rózsa! Fény járja át versed. Befejezése nagy igazságot takar. Gratulálok szeretettel. Éva
    "Halál hatalma általa megdőlt,
    élted örök, ha nyomában jársz."(f)

  7. Drága Erzsike!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet, gratulációdat és jókívánságodat.
    Szeretettel: Rózsa:)

  8. Kedves Rózsa!
    Ezek a gyönyörű, Novemberi fények! könnyeket csaltak szemembe!
    Gyönyörű versedhez szeretettel gratulálok. További szép alkotásokat kívánok: Erzsi

Szólj hozzá!