Szavaid
Szavaid visszhangja
még lüktető bennem.
Fényképed simítva
törékeny lelkem
mint hegedű húrja
sír zokog, éveim
elnyűtt magányában.
Krizantém illatod,
s fények játéka
csupán látomásom.
“Szavaid” bejegyzéshez 9 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm Rózsa kedves szavaid.(f)
Kedves Éva!
Nagyon szép a versed, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa(f)
Köszönöm Ildike, Marika, Icu, Andrea, megtisztelő látogatásod.(f)
Köszönöm Erzsike együttérző szavaid.
nagyon szép.
Szép versed mélységét átéreztem.(l)
Szeretettel: Ica
Szomorúan szép sorok….(f)
Ölelés: M:)rcsi
Gyönyörű sorok!
Üdvözlettel: Ildikó
Kedves Évike!
Együttérzéssel olvastam szavaidat.
Szeretettel üdvözöllek: Erzsi