Ragyog a tavaszi fény
Ragyog a tavaszi fényben a lét,
és szerelmesen simogatja derűs
arcunkat a napsütés. Ligete
kedvesen öleli fel kezeinket,
és finom előzékenységgel csók
csokorral borul bele a fenséges
reggelbe.
Bohókás dallamok között kergetőzik
egymással a bókoló pillanat, és
vonzó játékába kezd zongoráján,
a jobb kedélyű szimpátia.
Billentyűjének nyugodt játéka
ütemesen zörget, és felhőtlen
üldözésbe kezd, ebben a cirógató
időben.
Varázslatos színdarabja
szebbnél – szebb melódiában
kopogtat, és díszesebben igézi
meg, a megébredni induló hajlékokat.
Az élvezetes pillantás, vakon követi
a világos vidám színeket, és e
közben teljes egészében, más
aromája van az ide-oda vándorló
csábos emlékeknek.
Bár a tündöklő tavaszfény, még inkább
mélyíti az elfeledett ráncokat,
de ez most oly lényegtelenné válik,
ha megölel a csillogóan tűző napsütés,
és boldog pillanatok lépegetnek
keresztül a szobák falain.
Ó de szép tavaszi vers!
Gratulálok!
üdv-Judit:)(f)