Fenyveserdő
Ropog az avar
az őzek lába alatt.
Ijedten bújik meg,
fekete remete,
a tölcsérgomba.
Felsír ujjaim között
a kék kökény
lassan folyik
dércsípte vére.
Bagoly száll,
az est elaltatja
a halk huhogást.
A döbbenetben
égszín édenével
hajnal lopakodik
a fenyők közé.
Vörös lángban ég
őszi láztól a szél,
a köveken újra
kisimul a moha
az őzek fekhelyén.
Kékestetői gondolataimat igyekeztem megszemélyesíteni:) ebben a versben.
Örülök a kedves soraidnak Zina!
Szeretettel: Ica