Semmi kis madárdal…
Tisztán betölti a teret. Kereng,
körüllengi, öleli a házat.
Olyan, mint egy vágyam írta vázlat.
Tervezetlen és mégis összecseng.
Szinte érthető, bár álomszerű
derűt ébreszt lelkemben a visszhang.
Elnyeli s visszaveri a szívhang.
Különös rezgés, egy ütemszerű.
Szinte hasít sötétet, mély csendet.
Új! Kezdet!Terjed a hang, irányít.
Aranyszínű napot ígér. Csábít.
Fájdalomhoz simul, megmelenget.
Semmi kis madárdal a zeniten.
Kincsem nincs, dalolja vidám, szelíd…
oly vádló a hangja. Megszégyenít,
mégis fölemel, hogy messze vigyen…
Ez nem egy semmi kis madárdal! Annyi minden van benne! Szárnyalás, zuhanás, öröm mámor és fájdalom!
Azt az álomszerű-ütemszerű rímpárt én lecserélném..nagyon sokat elvesz e kiváló vers értékéből. Szeretettel gratulálok:b:)
Tetszett a kis madárdalod!
Szeretette(f)l hallgattam: Ica