kollázs
finom porcelán kollázs az ég
ragyog tükörsima az éjszaka
úton van már a fagyos reggel
magyar tájra terít hideg leplet
keresztútnál csontig ázott lelkek
jönnek kék ködben a fellegek
rettegek mert régóta emleget
kiszáradt orgonabokor alján
kései virágban egy lila ibolya
jönnek hideg dermesztő fagyban
úton vannak a gyűrött álmok
egy sírni nem tudó gitáron
magammal viszem vállamon pihen
ezer számra hulló fehér hópihe
Kedves Janna én köszönöm a figyelmedet.(l)(f)
Jólestek kedves soraid.
Szeretettel: Ica
[color=#003366]Kedves Oroszlán08![/color]
nincs központozás ez a lírát még könnyedebbé teszi és a dőlt betű csipkés porcelán
[i]kék köd lila ibolya fehér hópihe[/i] remek a szín keret
[i]kései virágban[/i] kései lassan kimarad a tél
Köszönöm: Janna
Köszönöm Évike (bogyi), hogy itt jártál. 🙂
Öleléssel: Ica
Csodás,kedves Ica!!!!(f)
Kedves Zina!
Több szálból áll össze ez a kollázs.
A természet, az aggódás, a fájdalom és a megnyugvás.
Köszönöm a figyelmedet és a gratulációdat.
Szeretettel: Ica
Köszönöm Zsermen a kedves soraidat!:)
Szeretettel: Ica
Rózsika drága! Köszönöm a gratulációdat.(f)
Öleléssel: Ica
Fájó és szép emlékezés minden sora a versednek. Szeretettel olvastalak, és gratulálok, kedves Ica! (f)
"úton vannak a gyűrött álmok
egy sírni nem tudó gitáron"
Csodaszép, gratulálok! Szeretettel: Rózsa(f)