kollázs


kollázs

finom porcelán kollázs az ég
ragyog tükörsima az éjszaka
úton van már a fagyos reggel
magyar tájra terít hideg leplet
keresztútnál csontig ázott lelkek
jönnek kék ködben a fellegek
rettegek mert régóta emleget
kiszáradt orgonabokor alján
kései virágban egy lila ibolya
jönnek hideg dermesztő fagyban
úton vannak a gyűrött álmok
egy sírni nem tudó gitáron
magammal viszem vállamon pihen
ezer számra hulló fehér hópihe

“kollázs” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. [color=#003366]Kedves Oroszlán08![/color]
    nincs központozás ez a lírát még könnyedebbé teszi és a dőlt betű csipkés porcelán

    [i]kék köd lila ibolya fehér hópihe[/i] remek a szín keret
    [i]kései virágban[/i] kései lassan kimarad a tél

    Köszönöm: Janna

  2. Kedves Zina!
    Több szálból áll össze ez a kollázs.
    A természet, az aggódás, a fájdalom és a megnyugvás.
    Köszönöm a figyelmedet és a gratulációdat.
    Szeretettel: Ica

  3. Fájó és szép emlékezés minden sora a versednek. Szeretettel olvastalak, és gratulálok, kedves Ica! (f)

  4. "úton vannak a gyűrött álmok
    egy sírni nem tudó gitáron"
    Csodaszép, gratulálok! Szeretettel: Rózsa(f)

Szólj hozzá!