köd sűrűje
tejfehér köd mi ráborult a tájra
reggel eltakarva azúrkék eget
sivár csend, sötétség szállt házamra
percmutató szomorúan lépeget
fény szűrődik csipke függönyömön át
közben ajkaim imádságot rebeg
fohászt mely szebbé tenné a világot
csodát remélve keresztet vetek
halotti lepel könnyes szitálása
csontig hatoló fájdalom életem
nem látni át emlékeim falán
ráomló homály takarja, mint a köd
ó te bús vasárnap, őszi nappalok
ne bántsatok hisz még élni akarok
Köszönöm Erzsike látogatásod.(f)
Megható.(l)
Köszönöm Zsermen értő hozzászólásod!(l)
Köszönöm Rózs kívánságod és látogatásod.(f)
Köszönöm Andrea, hogy olvastál! (f)
"közben ajkaim imádságot rebeg
fohászt mely szebbé tenné a világot"
Hallgattasék meg szép fohászod, kedves Éva.
Szeretettel: Rózsa
Nagyon szép, szomorú.