November

November

Reggelre fagykorona
borítja be a fákat,
S az álmos napkorona
Már nem mesél csodákat.

Nem simogatja csendben
A levelek bársonyát,
ott nézi minden cseppben
az elmúlás kéznyomát.

Őszapó zöld ruháját
A szögre akasztotta,
És kócos frizuráját
Szélapó borzolgatta.

Lassan már télbe fordul,
s nyugovóra tér a táj,
Avarszőnyeg, ha mozdul,
Múló idő már nem fáj.

Készül már a December,
hogy havat hozzon végre,
S mint egy ősz öregember,
Szakállát hinti égre.

Ősz szakálla borítja,
S melegíti a fákat
Orcát kipirosítja,
És ölt fehér ruhákat.

Piros orrú November,
Jól rázd meg szakálladat,
Hadd jöjjön vén December,
s vele a hóáradat.

“November” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen, igen, valóban hiányzik, de minden sor 7 szótagból áll és minden versszak keresztrímes. Ha beírom a névelőket, felbomlik a 7 szótag. :);)

  2. Kedvesen szép versike…:) Hiányoltam két névelőt, a "múló idő" elé, és a "hinti égre" szavak közé.

Szólj hozzá!