Pásztázok szememmel, nézek ide-oda,
Az égen. Mily sötét, s a fény mily nagy csoda,
S éjjel kell, hogy lássuk, mennyit is ér a fény!
Mikor minden fénypont élet, egy új remény.
Csillagnak születni, az égen lakni és
Az éjben ragyogni nagy megtiszteltetés.
Ha csak egy pillanat is, életük örök,
Befogadják őket az égi, nagy körök.
Hadd legyek egy csillag, a kevés sok közt' egy,
Szinte láthatatlan, kicsi, örökzöld kegy!
Öleljen a jeges, nagy, fekete semmi,
Tudjam, mibe kerül fényes pontnak lenni.
De azért láthassam én is saját lényem
Reményét, mit szórok: mindenható fényem.
Ahogy tükröződik mosolyokban élő,
Örömmel ujjongó, semmitől sem félő
Szívekből. Azt, ahogy a hegytető, árok,
Mezők, rétek, erdők részeivé válok,
Ahogy magába szív a virág bimbaja,
Bennem ring az élet, én vagyok hintaja.
Az éj: fehér ponttal tűzdelt kopasz homlok,
Tejes barázdái fénye alá omlok,
Csalódva. Hisz Bábel sem vezet az égig,
S én se leszek csillag, egészen a végig!
2015. november 11., Szilágycseh
[b]Kedves Rózsa![/b]
Hogy őszinte legyek, elgondolkodtatott hozzászólásod. 🙂
Először is, nagyon örülök, hogy véleményt fogalmaztál. A két legjobb és leghasznosabb dolog a hozzászólásban: az építő jellegű kritikába csomagolt őszinte vélemény kifejése és a továbbiakban való útbaigazítás, a verssel kevésbé, de a költővel sokkal inkább kapcsolatos megjegyzések, tanácsok. 🙂
Esetedben a vélemény kifejtése megvolt. 🙂 A tanács pedig szintén. Legjobban az "Ez nagyon fontos, hogy szimpatikus maradhass azok szemében, akik értenek, és annak dacára is szeretnek…[u]mert nehéz – sokáig – felnézni egy fényes csillagra, ami erős fénnyel világít[/u]." mondat aláhúzott része gondolkodtatott el. 🙂
Lehet, hogy gyermeki naivitásom eredménye, de még mindig él bennem az a kép, hogy a csodákkal együtt kell élni, nem pedig helyettük. Ezt úgy értem, hogy -ha szabad a a továbbiakban is a csillag metafórával élnem- a csillag életet, fényt, reményt önt az életünkbe. Ahhoz, hogy valaki "csillaggá váljon", nem szükséges egy másik csillag pusztulása. A több jólét jobb, a sokszínűbb felfogás és az esetek több oldalról való megvilágítása is mindig hatékonyabb, eredményesebb és célravezetőbb. Még akkor is, ha azt mondják, hogy a kevés az érték. Ha éjjel vakulnánk meg a rengeteg fénytől, biztosan nem magasztalnánk annyira. 🙂
A baj, hogy manapság az emberek relatívan gondolkoznak. Ezt olyan értelemben mondom, hogy kényelmesebbnek érezzük, ha emberekhez mérjük magunkat, azaz olyan mércét használunk, mely folyamatosan ingadozik. Ha például azt mondom, hogy Peti jobban beszél angolul, és Peti személyét és képességeit tűzöm ki célul, akkor, ha egy véletlen miatt esetleg Peti beveri a fejét (nem kívánom senkinek…:( ), és elfelejti a nyelvet, akkor máris büszke az ember, hogy a valaha utolérhetetlen Peti szintjét kisujjból kirázza. Tudom, kicsit fura magyarázat, de az a lényeg, hogy a tudás és a képesség nem nőtt, csak a viszonyítási alap változott. Könnyebb nagynak lenni, ha a kicsiket nézzük, de ahoz, hogy tényleg elérjük a csillagokat, nem elég, ha az összeset a földre húzzuk. 🙂
Köszönöm a lehetősét és a löketet erre a gondolatmenetre. 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
Tetszik a stílusod, s az azt magába rejtő magabiztos világmeglátásod. Tetszik a kíváncsiságod, az egód, ami azért meg tudja zabolázni magát. Ez nagyon fontos, hogy szimpatikus maradhass azok szemében, akik értenek, és annak dacára is szeretnek…mert nehéz – sokáig – felnézni egy fényes csillagra, ami erős fénnyel világít.
Kívánom, te még sokáig ne legyél hulló csillag! Szeretettel Rózsa
[b]Kedves Anni![/b]
Őszintén örülök, hogy elnyerte tetszésedet a versem. 🙂
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
[b]Kedves Ildikó![/b]
Köszönöm a gratulációt, örülök, hogy tetszett! 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
Nekem is nagyon tetszett!
Gratulálok!
Üdv,ildikó
[b]Kedves Zsermen![/b]
Nagy megtiszteltetés, hogy a német romantikusokhoz hasonlítod versem hangulatát! 🙂
A szóismétlések egy része szándékos volt, a többi meg… Hát, legközelebb kicsit jobban odafigyelek. 😀
[i]"A Te gépeddel viszont a vers vége felé egyre magasabbra íveltél, s annyira szépen, finoman, elegánsan, döccenő nélkül tetted le a géped a végén, hogy csak úgy néztem.
Az eddigi egyik kedvencem lett Tőled!"[/i]- Nagyon szépen köszönöm a rengeteg dícséretet, nem hittem volna, hogy ennyire jóra sikerül. 😀
Köszi, hogy benéztél! 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond 😀
[b]Kedves Noémi![/b]
Köszönöm szépen gratulációd! 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
[b]Kedves Éva![/b]
Köszönöm a rengeteg dícséretet, nagyon jólesett mindegyik. 🙂
Sajnos nincs túl sok időm írogatni (az "írás" kicsit túlzó lenne, ha a felhozatalomat nézzük), így néha jobbnak látom nem kivárni a verselő és a pályázati versek idejét, inkább feltöltöm. 🙂
Nagyon szépen köszönöm, hogy vetted a fáradtságot és hozzászóltál versemhez! 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
[b]Kedves zina![/b]
Köszönöm szépen, hogy benéztél! 🙂
A nyelvezet most így sikerült (lehet, hogy a sok mítosz, amiket tanulunk, is hatással volt rá), próbáltam mindent kifejezni, ami bennem van, de úgy, hogy versemnek se ártsak vele (rím, ritmus szinten). 🙂
Köszönöm szépen gratulációd! 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
Kedves Botond! Nagyszerű alkotás, nagybetűs nálam. verstanilag tökéletes. Oly szépen bontakozik ki a mondanivalód, és költői képeid nem túlzóak. Én kiemelt versek közé tenném. Verselő vers vagy pályázati! Biztos vagyok benne csillag leszel végig csak így tovább, bízz magadban. Szívvel gratulálok. Éva(l)
Ez a régies nyelvezet furcsa tőled, meg amúgy is egy kicsit, de a tartalom mély és sokatmondó, és a forma remek.:) Gratulálok! 🙂