Csomor Henriett Szüreti emlék

Mottó

Hiába volt apámnak
szőlőbirtoka, mégis
anyám vállán ült
a sok munka.
Nem is tudom, hogy
bírta szegény a
rengeteg munkát.
Szóljon hát emlékül
e kis versike, amit
én is átéltem annyiszor.

Őszülő őszben, szikrázó napsütésben,
pincesoron kimosva sorakoznak
sorban a boroshordók.
A fehérre meszelt pincében.
Szüretelőktől hangos a szőlőhegy.
csattog a metszőolló, vesszejétől
elválik a borszőlő.
Elvétve hagynak egy – egy fürtöt
az árva kis madárnak.
Puttonyosok szorgosan járják a sorokat.
Borral kínálják a szomjazókat.
Dübörög a daráló egyfolytában,
csorog már az édes must a kád fa csapján.
Mire delet kongatnak a határba,
vége szakad a munkának.
Helyet foglal apraja, nagyja,
s legügyesebbnek tuskó lett az asztala.
Asztalra kerül édesanyám finom étke,
csirkepaprikás, s a töltött káposzta,
no meg a végén az elmaradhatatlan
diós, s mákos kalácsa.
2015. október 9

Szólj hozzá!