Ír…

Ír…

Gyűrött álmok papírkosárban.
Rajtuk vádlón átüt a tinta.
Érzés a zsibbadó ujjakban,
béna ritmus. Hinta-palinta…

Gyermekkorba röpít és vissza.
Múlt lassan összegömbölyödött.
Bekötött szemmel nem ártana,
de az érben besűrűsödött.

A behúzott függönyök mögött
túlsúlyos fájdalomtól piheg,
lélekben hiszi erősödött,
s a papírt élettel tölti meg…

“Ír…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Egyet értve az előttem szólókkal, valóban, jó kis vers!

    Jártó Róza /mami/

  2. Jó kis vers,nekem is tetszik:)
    üdv:M:)rcsi

Szólj hozzá!