ÉJJELI TŰNÖDÉS

ÉJJELI TŰNŐDÉS

Az éjjel rám akasztja sápadt, ráncos holdkezét
Hajamba túr vak, maró gúnnyal,
fátyolos szemem könnyesre feszíti
Keblem mélyéből kiszökő halk sóhaj
S ezer méla, pislogó csillag jelzi,
megsúgja, hogy mi vagy te nekem:
Vad öröm, bánat, zord árnyék és napfény
Átsuhanó illat alvó kerteken
Emlékezés vagy, mely új életre ébreszt
És gyötrelmes el nem múló igaz szerelem.

Fontaines,2015. október 26.

“ÉJJELI TŰNÖDÉS” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszönöm a további hozzászólóknk is: deva, ahegedusa, a_andrea! kedves, örömet okozó hozzászólásaikat. F.egri Rózsa

  2. Sok ilyen szép Éjjeli Tűnődés szülessen tollad nyomán kedves Rózsa! Varázsos!. Szeretettel Éva(f)

  3. Köszönm bogaricu felemelő véleményed. Öröm, és megtiszteltetés hogy látogatod oldalamat.
    Neked is köszönöm Zsermen, hogy ilyen jó "osztályzatot" adtál, szintén nem mindennapi öröm. Tisztelettel és baráti szeretettel F.egri Rózsa :]

  4. Ez egyszerűen gyönyörű! Nagyon szívesen olvastalak Rózsám, öröm volt itt Nálad.:)

    Ölellek szeretettel: Icu

Szólj hozzá!