Varázsecset

Varázsecset

Most festek kék, tiszta eget,
vár a papír és az ecset,
fodros felhőn ül egy angyal –
ő az, aki megvigasztal,

vállamra száll, álomport hint,
horizontról visszatekint,
aztán nyílik angyalszárnya,
elrepül a nagyvilágba.

Most festek szép, tarka mezőt,
zöld illatú gyémántesőt,
bíborpipacstenger mélyén,
ott találtam lelki békém,

virágmezőn áll a váram,
vörös szirom benne ágyam,
tücsök elhúzza a nótám,
fenn hegedül egy vadrózsán.

Kavicsokra smaragdmohát…
festek csermelyt, tiszta csodát,
folyvást csobban és csörgedez,
majd fut erdőn át, úgy neszez,

pisztráng úszik, egy csintalan,
tán olajzöld vagy színarany,
kristálytiszta forrás mélyén
látni őt mily csodás élmény.

Még pingálnék, de nem tudok,
a festékem elfolyt – csurog,
vörös, sárga, narancs és kék,
tarkabarka lett a kék ég,

szép szivárvány fölénk ível –
ezt tettem én, de jó szívvel,
varázsecset volt kezemben,
elrejtettem a zsebemben.

“Varázsecset” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Piroska !

    Van úgy, hogy egy kép a gyönyörűségtől majd megszólal, most pedig a verssel festettél

    gyönyörű képeket.

    Szeretettel grat. Zsófi

  2. nagyon szép sorok Piroska,gratulálok:)
    üdv:M:)rcsi

  3. Kedves Piroska!

    Minden valószínűség szerint varács ceruza is volt a kezedben, mert valóban élmény volt olvasni versedet.:)
    Nagy gratulációm: Icu

Szólj hozzá!