Ollé…

Ollé…

Szopós kutyákkal versenyt vonyítok
Anyám merre vagy, egy állat lettem.
Négykézlábra ereszkedve magam alá rondítok
mindig. Valaha embernek születtem…

Elsorvadt már szereteted. Hiányzik meleged.
Elemésztett, felzabált a kór.. éhed is közöny
Kimérted, s nem kímélted a tested.
,Magadnak kerested. Ha látnál, mától ne köszönj…

Meg sem ugatnak a kutyák. Közös az emlő,
A törvény kimondja: pusztuljon a gyenge
s minden falkatag farkasommá lesz, ha felnő.
Nincs könyörület, első lehetsz, vagy vesztesz

Felpuffadt tested kerülgetik benzinszagú szörnyek.
Az árok poshadt vizében mállik a múló genezis,
s az éhenkórász férgek, még hosszan meggyötörnek
Halott vagy már és ők ezt nyugodtan tehetik…

“Ollé…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Barna !
    A jelen arca, tökéletes tükörkép.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa

    "s minden falkatag farkasommá lesz, ha felnő.
    Nincs könyörület, első lehetsz, vagy vesztesz"

  2. Kedves Barna!

    Erőteljes vers, már-már féltem a szavaktól.
    Drámaian hatott rám is, nem vitás.

    Gratulálok, nagyon meggyőző vers!
    Szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!