Tavaszt idéz…

Tavaszt idéz…


Tavaszt idéz a fény,
azúrkék fönn az ég.
Csicsergő madarak,
a fák – jaj, kopaszak.

Szél jár az avaron,
mit kottáz, hallgatom.
Szösszenet, semmi más
de kedves, nem vitás.

Őszidőn átível,
dércsipkét fagy hímez.
Megborzong a lelkem,
dermed minden sejtem

Fölsejlik a remény,
s a hit, mi bennem él.
Tágul a láthatár,
eloszlik a homály.

Ott túl, van egy ország,
hol béke, biztonság.
Gyöngykapuja ékes,
aranyútja fényes.

Néma csönd körbevesz,
Ég és Föld összecseng.

(2015-11-18)

“Tavaszt idéz…” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Kell az ember lelkének ez a tavaszias érzés. Csak egy perc, egy pillanat és mégis lelkünkben megmarad. Bevallom néked, hozzád mindig feltöltődni járok.

    /mami/

  2. Kedves Barna!
    Köszönöm látogatásodat, kedves véleményedet.
    Szeretettel üdvözöllek: Rózsa:)

  3. A egész vers maga, a gondolatisaga, az élet szeretetet a természet iránti tisztelet és rajongás, szépséget, tavaszt-nyárt idéz. Örömmel olvaslak mindig kedves Rózsa. Üdvözöllek : Barna 🙂

  4. Kedves Zsermen!

    Köszönöm szépen kedves véleményedet, Jólesnek szavaid.

    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves Erzsike!
    Köszönöm szépen olvasásodat és kedves szavaidat.
    Neked is kívánok további aktív alkotókedvet!
    Szeretettel: Rózsa

  6. Kedves Éva!
    Köszönöm szépen olvasásodat és kedves szavaidat.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  7. Drága icu!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  8. Kedves Rózsa!
    Szeretettel olvastam lágy dallamos, versed szép gondolatait.
    További szép alkotásokat kívánok:Erzsi

  9. Kedves Rózsa! Könnyed, lendületes a versed. Szeretni való! Éva(f)

  10. Drága Rózsa!

    "Ott túl, van egy ország,
    hol béke, biztonság,
    gyöngykapuja ékes,
    aranyútja fényes"

    Gyönyörű sorok! Gratulálok szeretettel: Icu

Szólj hozzá!