És álmodjuk tovább…

És álmodjuk tovább…

Érkezel:
S én boldogságomat küldöm eléd.
Miközben percek lobbannak fel,
akár apró gyertyalángok.

Itt vagy újra,
ölellek téged.
S hallgatom szavak nélkül,
a szívdobogásod.

Nézel:
Szemeidben felragyog a Nap.
Olyan szép.
Érzem tükreiben boldogságodat….

Érkezel.
Itt vagy újra.
Akár apró gyertyalángok,
lobbanva,gyúlva.

S rózsaillatú kis szobában,
füstölők szívják magukba világunk.
Elringat csendesen létünk,
és álmodjuk tovább,az álmunk…

Soltszentimre;2003.November 29.Szombat.

“És álmodjuk tovább…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszönöm mindenkinek a hozzászólását versemhez,
    és hogy olvastatok.
    Örülök hogy tetszett nektek szerény költeményem.
    További szép napot nektek.
    Üdvözlettel;Bakos Attila Péter.

  2. Csatlakozom a "csajokhoz" nekem is tetszik a versed Attila.Szépen felépítetted,s a végén az utolsó sorok méltó befejezés:)
    üdv:M:)rcsi

  3. Nagyon szép! Öröm volt olvasni versedet!
    Gratulálok!
    Üdv: Kata 🙂

Szólj hozzá!