Nincs válasz…

Nincs válasz…

Élősködő érzések, tép az ellentétük,
mint egy téli képre festett nyári táj…
elveszettnek tűnő kérdések válasz nélkül,
szeretném, akarok mögé látni, muszáj…

A hajnal megsimogat figyelem terelőn,
hagyom veszni magam ébredő napsütésbe,
míg a tolongó gondolatok újra élednek,
s kiéleződik a lelkem nehéz ébersége…

Egymással küzdő, változó kontrasztok, őrlő,
lázadó megérzések, válasz kell, irgalmas…!
Néma csend, csak szívem dobbanása hallik,
siet… mint mindig, nem figyel rám, makacs…

Nincs válasz, csak a száguldó percek intenek
türelmességre, még nincs itt az idő…,
talán nem is kéne tudnom, a jövő titka
legyen a holnapé… el úgysem kerülhető…