Díszpolgárságom

Díszpolgárságom

Itten nőttem fel, édes szülővárosom,
Még látom, lopják a téglákat, a bányász kórházon.
Tízből nyolcat lopnak, a többit meg eladják,
De már épülnek a bérlakások belőle, hamarosan átadják.
Édes szívemnek otthona… Te jó Tatabánya,
Megevett téged reggelire, a múlt idők Óvárosa.

Egykoron szegény gyermek voltam, megvoltak álmaim,
De sajnos másnak többre telt, megvették a vágyaim.
Már jól élek! Fényűző pompával a város legszebb részén,
Futja mindenre, mit cetlire rajzoltam, már boldogan enyém.
De sajnos, apró, fakó tévéből nézem, a színes híreket,
Látok is benne mindent, boldogsággal teli rémeket.

Sikeres lettem, olvasóim szerettek,
Dicsérték, mit értük teszek, s mégis etettek.
Tanítottak, jó tanáccsal láttak el,
Hogy a helyi tanonc, hogy bánjon a keresztrímekkel.
Értékelték is, már olvasható is a nyolcadik kötet,
S az öngyilkosság kerül, de üzent, már fonom a köteled.

Családom szeret, asszonyomnak én vagyok a legszebb ajándék,
El soha nem tudja felejteni, a kettőnk legszebb percét.
Minden sor egy érzelem, egy gyönyörű világ, hosszú idő óta,
Mindezt én alkottam néki, de csak ő a tulajdonosa.
Csak ő értheti, mily mélyek rajta a tengerek,
S én vitorlázom rajtuk, ha szemeibe tekintek.

Sajnos már eljárt felettem, minden szép időszak,
Mert már csak az öregedés édes bora maradt.
Iszom azt minden nap, remegő kézzel,
De hogy gyermekem néha mit mesél, már nem fogom fel ésszel.
Mi van az unokáimmal? Apa; nincs is unokád…
Légy szófogadó, és edd meg a vacsorád.

Eljött a nagy nap, de az orvost kérem, hogy ne olts!
Csak most fogom fel ép ésszel, hogy hangzik: „Az örökifjú Horváth Szabolcs!”
Nincs ezzel baj, csak legalább ne asszonyom toljon a színpadra,
Attól félve, hogy a lépcsőn botolva esek a nagyok előtt hasra.
De mégis mi a fájó? S számomra mi az igaz vigasz?
Hogy mindezen történetből, tán soha semmi nem lesz igaz.

2015.02.17.

“Díszpolgárságom” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen!

    😀

    Ez jó volt…

    Szavad ne feledd jó!!!???!!! 🙂

    Majd amikor a Rajongói levél és a Válasz a rajongónak című versem lesz fent… 😀
    Az első az 500 versem volt.

    Üdv
    Szabi

  2. Kedves Zsermen!

    Köszönöm szép gondolataid, szavaid. 🙂 😉

    Hát picit féltem feltölteni. Mert valakinek szerintem ez már nagyképűség.
    Olyan versem is lesz majd-majd a későbbiekben, ami talán picit már az a szint.
    Jött egy ötlet, és megfogtam, kidolgoztam.
    Vagy felemészt a téma, vagy leírom…

    Üdv.
    Szabolcs

  3. Kedves ralyi!

    A közepénél visszatekertem az elejére, hogy megnézzem, ki is írta e verset.

    Hát persze hogy Szabolcs! Sok unokát kívánok neked!

    Üdv. neked: Ildikó

Szólj hozzá!