Csak neked súgom…
Csak neked súgom…
Duzzogássom ne hallja más,
ne bontsa gúny a sóhajom.
Viszi a szél, nem vigyázom.
Széttépett nézet. Torzulás.
Csak neked súgom…
Értem szemed csillogását,
szíved ütemét figyelem.
Aggályom sorokba rejtem,
féltem, szavak szabadságát.
Csak neked súgom…
Néma, kínzó bennem a vád,
árnyát űzöm éjjelente.
Hajnal fonja más keretbe,
érzem a virradat csókját.
Csak neked súgom…
Földúton járok, sok a sár.
Madár énekét hallgatom.
Visszajár. Őz a tisztáson.
Ágon burukkol gerlepár.
Csak neked súgom…
Van ettől félelmetesebb,
ami széttörik betonon.
Teríték vagy konc-asztalon.
A vadon sokszor szelídebb.
Nekem nem tűnt tömörnek, de sokatmondó, mélyreható, nagyon szép vers. (a 'betonon', 'gerlepár' és talán a 'szavak' elé is hiányolt a fülem egy-egy névelőt) Gratulálok, kedves Alkony!
Szép,tömör,sokat mondó versszakok!
gratula:M:)rcsi
Sok van ebben a versben. Remélem az, akinek az ember megsúgja lelke minden rezdülését, megértő, segítő, szerető.