Szamárköhögés

Szamárköhögés

A barátnak egy szamara volt,
akin mindig szamaragolt.
Ha a barát piázott
szegény pára iázott:
Ilyen marhát ki látott?

Nagy súllyal volt hátán teher,
(jó barátunk sokat vedelt
húzta a bor, pálinka sör,
széles volt a baráti kör)
mert a felebaráti szeretet
túlcsordult a barátban
s jól feltöltött a garatra…
Tanakodik szegény pára
kihez menjen panaszra

Felötlik benne egy gondolat :
Hamis való: még hogy csak
egy ökör iszik magában!?
Lehetnék ló, hogy én a szamár
ma a szöget így fején találtam!

“Szamárköhögés” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Reggeli mosolygásom megvolt,versedet olvasva kedves Barna!
    üdvözöllek:M:)rcsi

Szólj hozzá!