Téboly
(reménytelen szerelem)
(reménytelen szerelem)
A múlt és a jelen,
A képzelet és a valóság
Összefolynak szüntelen.
Bánat lelkedben,
Remény a szívedben.
Egy perc, egy óra,
A napok és a hetek
Üresen elmennek.
Csak nézel félszegen,
S keresel szüntelen,
Valami igazi értelmet,
S szépet életedben,
De a téboly marad:
Nem hagy igazi örömöt neked.
Kedve Biu!
Kedves Biu!
A bánat, a fájdalom, a veszteség, nem az örömök ideje.
Ami elveszett, ami nincs többé, meg kell gyászolni, el kell siratni, s búcsúzni tőle,
hogy tovább élhessünk.
Szeretettel: Ildikó(f)