Krizantém illatú október

Krizantém illatú október

Krizantém illatú október megszépülnek a sírkertek.
Úgy megkapálnám mind, ami gazos s vinnék virágot rá, ami üres.
Olyan szomorú a felejtés olyan hangosan kiállt.
Amire nem jut, virág ott elmondok egy imát.
S mivel az est jótékonyan elfedi, gyertyát gyújtok ott.
Akkor már nem látszik, hogy rendezetlen hogy gazos.
Égjen ott is egy szál gyertya sírja el könyörgő imánk.
Ne kutassuk oda miért nem jöttek miért közömbös ennyire a világ.
Fájó látni egyre több sír lesz, amit nem gondoznak egész éven át
Ott nekünk kell gondoskodó szeretettel gyújtanunk egy kis gyertyát.
Nem nézni ki nyugszik ott mikor ment el meddig élt
Megítélni nem nekünk kell s nézni fejfája korhadt vagy ép.
Gyújtsunk gyertyát szerettünk melletti gondozatlan sírokon.
S mondjunk vele el egy imát, ami minden elfelejtettért szól
Mert lehet egyszer a mi sírunk is gazban áll.
De feloldozást kaphatunk a most elmondott imák után.

“Krizantém illatú október” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Szép és nemes gondolatokat írtál meg versedben. Gratulálok : b 🙂

  2. Kedves Anikó!
    Nagy szeretettel olvastam, gyönyörű, fájdalmas soraidat.
    További szép alkotásokat kívánok: Erzsi

Szólj hozzá!