Télapóra várva

Télapóra várva

Hópelyhekkel jön a tél,
kavarog a fagyos szél.
Kandallóban tűzparázs,
érkezik a mikulás.
Gyermek szíve megdobban,
kucorog egy sarokban,
énekli a dalocskát,
imádkozik Jézuskát.
Sosem látott télapót.
Szakálla meg kenderkóc?
Nagy bot van a kezében,
csilingel a csengővel.
Mi a neved kisleány?
Ne félj, hogyha jó voltál!
Imádkozni tudsz-e már?
Ajándékom csak rád vár.
Csókolom jó mikulás!
Csókolom jó mikulás!
Kislány szíve kalapál,
többé ne jöjjön hozzánk!
Ablak nyílik, kopognak,
oda kerül a csomag.
Nem kell félni, nincs virgács,
szomszédunk a mikulás.

Gyermekként így éltem meg az első mikulást!

“Télapóra várva” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. MINT MÉG SOKAN ITT AZ OLVASOID KÖZÜL. ..Gratulálok versedhez szeretettel, es Köszönöm, hogy megidezted emlekeimet erről. Üdvözlettel : Barna 🙂

  2. Kedves Éva!

    Nagyon kedves vers, és visszaidézte nem csak az én mikulás élményeimet, hanem a gyerekeimét is! Bizony, féltem én is, és a gyerekeim is első alkalommal elsírták magukat! De mégis várták a Mikulást, az ajándékot!:)
    Szeretettel olvastalak és gratulálok versedhez : Kata

  3. Szeretettel olvastam Évike a visszaemlékezésedet, erről a kedves "Mikulásról":)
    Nincsenek gyermekkori emlékeim, de a gyerekeimnek annál több örömöt szereztem.
    Szeretettel olvastam: Ica

  4. Kedves Éva,aranyos kis visszaemlékezős versike a télapóra.Olvasva nekem is jöttek elő a régi emlékek!megosztó a gyerekek körében a Télapó jelenléte.Vagy nagyon szeretik vagy sírnak tőle.Megsúgom rettenetesen féltem én is amikor elsőként megláttam:)
    Jó volt veled emlékezni:)
    M:)rcsi

Szólj hozzá!