Az első gyertya

Az első gyertya

Ezernyi fénynyaláb ringat,
este van, azt hittük a hold az
az a megkettőzött ragyogás.
Míg tűnt a talmi árny
felkapta a könnyeket a csillogás.
Kabátok alatt gesztenye illat.
A foszló pára, a didergő levegő
puha fészekbe gömbölyödik.
Egy ismeretlen angyal üdvözöl,
csak el ne szálljon idő előtt,
mert beszéde lesz a fegyverek ellen.
Aki hallja adja át.
A várakozás selymes
fényében még itt a szelíd béke.
Kigyúl az első gyertya.
Felhorkan a szél egy pillanatra,
a dértől csupa csipke lesz
a betlehemi jászol.

“Az első gyertya” bejegyzéshez 24 hozzászólás

  1. Kedves Jégmadár!
    Szomorú, ha el kell veszíteni a szerettünket.
    Sajnos leírhatatlan, (pedig sok verset írtam hozzá) én a fiamat veszítettem el 13 éve. Egyetlen vigaszom csak az, hogy találkozunk.Öleléssel: Ica

  2. Immár a negyediket gyújtottam és sajnos a temetőbe vittem valakihez. Az első gyertya felobbanásának örömét újra szívembe loptad verseddel.
    Most számomra a negyedik gyertya gyújtása a temetőben jelentette a reményt, hogy egyszer még találkozom szeretett barátnőmmel. Mert máshogy nem lehet elviselni…

Szólj hozzá!