Forr a bor

Forr a bor

Forr a bor, pezseg!
A harag, a düh eltávolította Anyukámat,
mint egy dugót.
A szerelem eltávolította félelmeimet.
Vélt elvesztésed megnyitotta,
a legtisztább érzések útját,
a valódi szeretetet.
Megszűnt bennem a fájdalom,
és a félelem a fájdalomtól.
Már merek szabadon szólni hozzád.
NEM KELL elmondanom semmit,
és NEM KELL kerülnöm a fájdalmat,
amit az őszinteség okoz.
Sajnálom, hogy nem lehettél hozzám
úgy őszinte, hogy meg ne büntesselek érte.

“Forr a bor” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Forr a bor, forronganak az érzések, indulatok benned is. Még jó, hogy szabadjára engedted őket, hacsak egy rövid vers erejéig is…Gratulálok, és; Barna 🙂 üdvözöllek

  2. Kedves Ildikó!

    Húha, :o, ez nagyon remek vers! Mély érzések, komoly gondolatok! Őszinte soraidat örömmel olvastam!
    Gratulálok!
    Üdv: Kata 🙂

  3. "NEM KELL elmondanom semmit,
    és NEM KELL kerülnöm a fájdalmat,
    amit az őszinteség okoz.
    Sajnálom, hogy nem lehettél hozzám
    úgy őszinte, hogy meg ne büntesselek érte."

    :)(l):)
    Szeretettel gratulálok soraidhoz: Ica

  4. Ildikó-vagy pár soros bölcseleteidet hozod,vagy pedig picit hosszabban írod tömör mondanivalóval a gondolataidat,érzéseidet!Sok a megszívlelendő elgondolkodtató sorod ebben a versedben is.harag,szerelem,félelem,na és ami nagyon fontos az ŐSZINTESÉG megléte.
    puszi:M:)rcsi

Szólj hozzá!