Jelen a múltban

Jelen a múltban

Harmónia, végtelen nyugalom…
álmodom, hogy élek. Az ég is kék.
Távolból hangos zene. Telefon.
Szétfoszlik szépem, kérném vissza még.

Bilincset tennék időm lábára,
láncára kötnék egy távkapcsolót,
mikor mászom épp fel egy sziklára,
még lássam a kitűzött lobogót.

Figyelmeztet újra! Nincs türelem.
Önfegyelem indulómat fújja.
Tűzrőlpattant sürgető lét-elem.
Szerepem játszom újra és újra.

Mint ismételt felvétel, rohanás.
Örömforrás. Reggeli asztalon.
Dúdolt dallamom ÖSSZETARTOZÁS.
Gyerekbánat múlik. Vigasztalom.

Óvoda, iskola, számolt lépés,
kérdés néha megválaszolatlan,
s talán sok a kimondatlan érzés,
kuszálódnak szálak elvadultan.

Tudásszomj elhal futószalagon,
életrajzomban sorozatgyártás.
Változás, szeszélyes kép égbolton.
Maraton, felvett póz. Műszakváltás.

Mos, főz, takarít beprogramozva.
Megsokszorozva ütemterv. IDŐT!
Teremtőt kérő, kolduló szavak,
de simulnak, hálásak, köszönők.

Túlfűtött gondokra megoldások,
kell a varázs, ha elfogy a festék.
Benéz a hold, altatóm dúdolom.
Miért nincs erőm? TÖBBET szeretnék.

utóirat:

Olyan sokszor csendült a szó: ANYA!!!
Tudod, lesz majd, hogy hiányozni fog,
s szeretnéd, ha újra visszhangzana,
ha a sarkadban már nem toporog.

Mennyi ;megérte;, édes pillanat.
Megsimogat. Továbbmenni késztet.
Az egyszer végigálmodó vágyak
sem vesznek el, ha egy kicsit késnek.