Hála

Összes megtekintés: 1,113 

Hála

Szeretnék felhők alatt, fűszálak
tövébe vackolva olvadni a szélbe,
mint álom az éj-mélybe, tenyér a kézbe,
és ahogy a szememből suttogó vágyak
fáradtan kullogva végre rád találnak,
deres íriszed zenélő lélek-kékje
pillantásomba beégne, kérve-kérve
új esélyt remélne, háttal a halálnak…
…és akkor önként falhoz állna a bánat,
nincs bocsánat. S önmagamhoz visszatérve
saját akaratom ereszkedik térdre,
s így enged utat az áldott áramlásnak.
S ha rajtunk a tegnapok fogást találnak,
felhőnket rút szürkéből átfestjük szépre,
s tesszük azt lelkünk leges legközepébe,
rajta tábla: “Fájdalom előtt már zárva”,
és lesz ez így a halálnak halála.
Mind eközben az élet hárfája
kódolja a sors ritmusába
nyomunkat, amely a hála
örök körforgásában
mint tapasztalt bába,
új éltet várva,
kaput tár a
csodára…
Hála…

[/center]

“Hála” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. [b]Kedves Ica![/b]

    Régi ismerősként is külön hálás vagyok a kitartó figyelmedért.

    [b]Kedves Rózsa![/b]

    Igen, ez a vers nem egyszeri olvasást igényel, én minden olvasásnál felfedezek benne valami újat, pedig én írtam. Köszönöm véleményedet.

    [b]Kedves Ilona![/b]

    Nagy örömmel tölt el, amit írtál, egy ideje én is próbálok megfelelni szabályoknak, de ez talán éppen a határok feszegetése céljából született, hogy mikor merem felvállalni végre magam.

    [b]Kedves Anni![/b]

    Igen, én is ezt éreztem, az elmerülést a mindenben, az elfogadást, az egységtudatot… köszönöm.

    Szeretettel köszönöm Mindenki figyelmét. Ha minden igaz, lassan lesz kicsit több időm itt lenni és akkor nemcsak olvasok, hanem kommentelek is. Addig is csodákat kívánok minden percbe!
    Mindenkinek!

  2. Csak gondoltam benézek kicsit , nem léptem be mert nem szándékoztam kommentet írni, de ezt nem lehetett kihagyni::)
    Gabi.. ez az ami megfog.. én imádom a hosszú összefonódó gondolatsorokat.. nem mindennapi hasonlatokat, képeket , s mindezek dallamát, / ezért is nem számolok legtöbbször szótagokat, rímképleteket.. (ez korlátol olykor….( No ezért most meglincselnek:) Nagy gratula versedhez
    sok szeretettel
    Ilona

  3. Nagyon tetszett, bár többször átolvastam, mire a széttördelt – együvé tartozó sorok – oda kerültek, ahova kell. Ennek ellenére rendkívül tetszett, szívesen olvastam. F.egri Rózsa

  4. [b]Kedves Ildikó! [/b]

    Nagyon örülök a találkozásnak, és hogy a vers gondolatisága felelevenítette benned a hála okozta emlékeket.

    [b]Kedves Zina![/b]

    Igazán jól esnek a szavaid, köszönöm szépen.

    [b]Kedves Icu![/b]

    Nagyon hálás vagyok a kitartó figyelmedért, elismerésedért!

    [b]Kedves Rzsike![/b]

    Igen a hála csodálatos érzéseket kelt az emberben, sokat kellene gyakorolnunk.

    [b]Kedves Andrea![/b]

    Köszönöm, örülök Neked is.

    [b]Kedves Zsermen![/b]

    A vers "hagyományos" formában indult, az utolsó gondolatsort már nem is akartam hozzátenni, de azért leírtam. Összehúztam a versszakokat és középre rendeztem, meglepett a formája. Az alsó rész majdnem szabályos szív alakú. Gondoltam, megosztom veletek. 🙂 Szeretem az áthajló sorok adta áramlást, bár az értelmezésben tényleg zavaró lehet.
    Köszönöm az őszinte véleményedet, és igazán örülök a méltatásnak, figyelmednek.

    Jó újra közöttetek!

    Szeretettel Gabi.

  5. Remek sorok?

    '
    Szeretnék felhők alatt, fűszálak
    tövébe vackolva olvadni a szélbe,
    mint álom az éj-mélybe, tenyér a kézbe,
    és ahogy a szememből suttogó vágyak
    fáradtan kullogva végre rád találnak,"

    —nem remek csodálatosak:),Grat.Rzsike

  6. K(f)edves Gabriella!
    Igen nagy jelentőséggel bíró szót: "hála" ilyen szépen megírni, csak alázatossággal, szívvel lehet. Gyönyörű vers, gratulálok. Éva

  7. Gyönyörű, Gabi, a forma is, de a tartalom az igazi! Mostanában találkoztam én is a hála igazi érzésével, és azt hiszem, megértettem mit jelent az, hogy: "mindenért hálát adjatok".

    Köszönöm a versedet! (l)

  8. Kedves Gabriella!
    Nem régen éreztem életemben először hálát!
    Megnemesítő érzés.
    Addig el se tudtam képzelni, hogy milyen!
    Nagyon örülök a versednek, s hogy védőpajzs formája van.
    "S ha rajtunk a tegnapok fogást találnak,
    felhőnket rút szürkéből átfestjük szépre,
    s tesszük azt lelkünk leges legközepébe,
    rajta tábla: "Fájdalom előtt már zárva",
    és lesz ez így a halálnak halála."
    Ez egyike, szép gondolataidnak. Gratulálok!
    Ildikó:)

Szólj hozzá!