Lássatok…

Lássatok…

Varjak serege szánakozón károg,
szárnycsapások, mint vészjósló fellegek…
Versengenek tán, mint gyászos itészek…
a balsors az, mi ágakon kuporog?

Lássatok… s mint, aki üzenetet hoz,
holdtól a naphoz, mint apró égi jel.
Értsd a békém! Létezem, ne felejts el!
Egy hófehér galamb repül. Lássatok…

Csúnyában szépet, a rosszban jóságot,
valóságot vágyban, töröttben épet,
gyúló fényt, fekete között fehéret,
hálát a gyűlölet fölött, lássatok…

Hol édes álom angyalcsókot kapott,
hallják -e koppanni a koldus botját?
Nyílik -e a szem, ott, hol jobb a vakság,
imára kulcsolt kéz kér…? Bűnbocsánatot.

Megtalálni a lélek egyensúlyát,
a háborút békévé csöndesgetni,
csitítani haragot, elengedni,
s szeretni, mint galamb a tiszta búzát.

Lássatok…, s mint, aki üzenetet hoz,
holdtól a naphoz, mint apró égi jel.
Értsd a békém! Létezem, ne felejts el!
Egy hófehér galamb repül. Lássatok…