Anyám könnye

Anyám könnye

Anyám könnyeit itt hagyta szemembe
szelíd tekintetét soha nem feledve,mikor
az utolsó könnycsepp ott ült a szemébe
remegve néztem az utolsó könnycseppre

Anyám könnye könnyet csalt szemembe
meghasadt szívvel tartottam ölembe
üres tekintettel néztem a semmibe
könnyeink összefolytak a végtelenbe

Anyám könnye itt ül a szemembe
örömben, bánatban összeölelkezve
néha nevet,máskor patakokban folyik
Anyám könnye a szívemben lakik.

Kondoros 2015 december 10 Oláh Péterné Jantyik E

“Anyám könnye” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen Erzsi.
    Jó érzés,hogy írásaim,ott lehetnek másokkéval egybe főzve.Ilyen volt az élet,és én így tudtam verssé formálni.
    Üdv.Rzsike

  2. Kedves Rzsike!
    Ma reggeli kávészünetemben, verseidet olvastam a "LUGAS-ban.
    Nagyon szép gondolatok, és sokszor én is ezt érzem, visszagondolva régi szép időkre, szüleinkre, szép gyermekkorunkra.
    Szeretettel gratulálok, és további szép gondolatokat kívánok. Erzsi

  3. Kedves Erzsike!

    Gyönyörű, megható vers! (f)
    Gratulálok!
    Üdv: Kata 🙂

  4. Kedves Rzsike! Nagyon felidézted bennem drága jó anyám,nagyon szép a versed!(l)

  5. "Anyám könnye a szívemben lakik"…. s ott is fog drága Rzsike, míg élsz!
    Meghatódtam én is, gratulálok!(f)
    Szeretettel: Icu

Szólj hozzá!