MINDIG SAJNÁLTAM…

MINDIG SAJNÁLTAM…

Mindig sajnáltam, hogy annyi
éves vagy, mint amennyi,
s én egy perccel
sem vagyok kevesebb
Féltem attól, hogy a hátunk mögött
kinevetnek, kigúnyolnak,
szájukra veszik a nevedet.
Később már cseppet sem érdekelt
Oly jókat nevettem veled
Ölelésed, édes csókod
állt a szóbeszéd felett.
Mézzé ízlelgetted számat
Testünk lázban összeforrt
Nem létezett szebb imádat,
amilyen szerelmünk volt.
Lángoltam és mennybe szálltam,
ha tested testembe merült
Ennél többre sosem vágytam
A józan ész nem szenderült.
Szép volt, jó volt, de már vége
A múlt morzsáin élek én
Soha meg nem bántam mégse,
hisz szép volt, mint egy képregény.

Fontaines,2015.október 14. Fleiszig Rózsa (Vadvirág)

“MINDIG SAJNÁLTAM…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Köszönöm Éva, hogy időt szántál rám, és örülök, hogy tetszett a versem.
    Vadvirág

  2. Kedves Ági és Laci köszönöm figyelmeteket, örülök hogy elismerően nyilatkoztok azon nehéz döntésről, mikor a józan ész felülkerekedik az örök nyomot hagyó tiszta szerelmen.
    Mind a ketten ezt emeltétek ki versem (egyben jellemem)pozitív vonásaként, és ez megerősít abban, hogy a kapcsolat befejezése törvényszerű volt, és szükségszerű, bármilyen fájdalmas (egyben szép) emlékek is kísérik mai napig. Vadvirág

  3. KEDVES RÓZSA!NAGYON SZÉP VERSE ÍRTÁL AZ IGAZ SZERELEMRŐL AZ ELFOGADÁSRÓL,ÉS,AMIKOR A JÓZAN ÉSZ FELÜLKEREKEDIK,,ÉS FELSZÁLL A LILA KÖD GRATULÁLOK ,SZERETETTEL::::Ágnes

  4. Kedves Vadvirág!

    Nagyon szép megemlékezés. A kedvenc sorom: "A józan ész nem szenderült."
    Valóban nincs annál fontosabb, mint hogy, bármily láng, vihar, egyéb mozgató erő vegyen körül minket, azért két lábbal mégis a földön álljunk. Tetszett ez a tudatos egyensúly a szenvedély és a józan ész között. Szép.

    üdv: Laca

  5. Drága Andrea! Az a pici huncutság adta meg a kapcsolat pikantériáját. Nem volt könnyű belevágni, de megérte, mert sokkal több volt, mint puszta érzékiség. Barátság volt az alapja, mely a hasonló dolgok szeretetére, azonos világmeglátásra, egymás tiszteletére épült, szépült szerelemmé. Mindenkinek azt ajánlom, ne féljen belevágni – a mások számára talán furcsának tűnő – olyan kapcsolatba, ami nem csak az érzékiségen alapszik. Mindkét fél tanul belőle, ezáltal nyer vele. Ki merem jelenteni: a szerelem kortalan, nem csak a fiatalság privilégiuma, a szív megfiatalodik hatására, és az elme is megfrissül. Köszönöm kedves szavaidat, örülök, hogy tetszett. Szeretettel F.egri Rózsa :]

  6. [center]Ez igazán szép.
    Kicsi huncutság is van benne.
    Elfogadás, mennyi meseszép dolog születhet ha elég rugalmas az ember.[/center]

Szólj hozzá!