Hideg a tél

Hideg a tél

Hideg a tél, tombol, zúg a szél,
fagy nyújtózik, jeges ölelés.
Didergőn reszket a lét benne,
fényt remél bódult révülete.

A lélek is borzong, didereg
magába zárva, reménytelen.
Egy mosoly, jó szó idejében,
betölti az űrt melegséggel.

Éled a remény, olvad a jég,
ha felé nyúl láthatatlan kéz.
Merre tovább, kiutat mutat;
ó hagyd magad mögött a múltat!

Indulj egy szebb, jobb jövő felé,
hol szeretet vár és melegség!
Hol “egy darab ég a csönd fölött”
nyílik, s árad rád a fényözön.

Schvalm Rózsa

(2012-12-05)

“Hideg a tél” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Melegség, szépség átjárja szívem szép versed olvasásakor.
    Szeretettel. Éva(f)

  2. Melegséget árasztó, szép és igaz gondolatok. Szeretettel voltam itt és gratulálok a vershez! 🙂 (f)

  3. Kedves Terike!
    A mosolyt és jó szót szívből köszönöm, örülök, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Köszönöm szépen gratulációdat, drága Ica. Szeretettel: Rózsa(f)

  5. Kedves Rózsa!
    Gyönyörű verset írtál.
    Mosolyt és jó szót küldök Neked szeretettel:Kövesdi Teri

  6. Drága Rózsika!
    Szeretettel gratulálok szép versedhez!(f)

    "A lélek is borzong, didereg
    magába zárva, reménytelen.
    Egy mosoly, jó szó idejében,
    betölti az űrt melegséggel."

    öleléssel: Ica

  7. Drága Icu!

    Köszönöm szépen gratulációdat és kedves szavaidat.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  8. Drága Rózsa!

    A hideg télben melegséggel itatja át a szíved egy jó, baráti ölelés.
    Szép versed szeretettel olvastam. Gratulálok! Öleléssel: Icu(f)

Szólj hozzá!