Hideg a tél
Hideg a tél, tombol, zúg a szél,
fagy nyújtózik, jeges ölelés.
Didergőn reszket a lét benne,
fényt remél bódult révülete.
A lélek is borzong, didereg
magába zárva, reménytelen.
Egy mosoly, jó szó idejében,
betölti az űrt melegséggel.
Éled a remény, olvad a jég,
ha felé nyúl láthatatlan kéz.
Merre tovább, kiutat mutat;
ó hagyd magad mögött a múltat!
Indulj egy szebb, jobb jövő felé,
hol szeretet vár és melegség!
Hol “egy darab ég a csönd fölött”
nyílik, s árad rád a fényözön.
Schvalm Rózsa
(2012-12-05)
Rózsa,mindent leírtak előttem,maradt a gratulációm.Szeretettel.Rzsike(l)
Kedves Rózsa!
Melegség, szépség átjárja szívem szép versed olvasásakor.
Szeretettel. Éva(f)
Melegséget árasztó, szép és igaz gondolatok. Szeretettel voltam itt és gratulálok a vershez! 🙂 (f)
Kedves Terike!
A mosolyt és jó szót szívből köszönöm, örülök, hogy tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa
Köszönöm szépen gratulációdat, drága Ica. Szeretettel: Rózsa(f)
Kedves Rózsa!
Gyönyörű verset írtál.
Mosolyt és jó szót küldök Neked szeretettel:Kövesdi Teri
Drága Rózsika!
Szeretettel gratulálok szép versedhez!(f)
"A lélek is borzong, didereg
magába zárva, reménytelen.
Egy mosoly, jó szó idejében,
betölti az űrt melegséggel."
öleléssel: Ica
Drága Icu!
Köszönöm szépen gratulációdat és kedves szavaidat.
Szeretettel: Rózsa(f)
Drága Rózsa!
A hideg télben melegséggel itatja át a szíved egy jó, baráti ölelés.
Szép versed szeretettel olvastam. Gratulálok! Öleléssel: Icu(f)