Kopogtatok

Kopogtatok

Tört-fehérbe bújó
hajnali ég tükre
maszatos, nagy jégfelhőit
bús november küldte.

Visszhang nélkül lépek
rideg kövű utcán,
kiáltó szóm elnyeli a
közömbösség lustán.

Kopott kapualjban
didereg a lélek,
ha az ajtót bentről zárták:
kezdete a télnek.

Nehéz, fagyott napok
éjszakája jött el,
saját magad temeted be
éjfekete földdel.

Zörgetek még párat,
de az időm véges,
halál ellen gyújts szívedben
csillagfényű mécsest.

“Kopogtatok” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Zina!
    Most pont így érzek, várom, hogy eljöjjön ki kopogtatás nélkül is velem volt eddig is. Az én szívem nyitva áll, köszönöm a kopogtatást. Éva(l)

  2. Köszönöm szépen, hogy elolvastátok és elmondtátok a véleményeiteket. Nem olyan bonyolult és szomorú ez, ha a kopogtató helyébe az kerül, akire most, advent idején várakozunk. Vagy bárki más, aki az Ő nevében kopogtat be hozzánk. 🙂 Szeretettel fogadtalak Titeket. 🙂

  3. Kedves Zina!
    Nagyon szép vers! Igen, néha az ember saját magát temeti el "éjfekete földdel", magába zárkózik, és ebből a letargikus állapotból egyedül magának kell kimásznia, ha már nem fogadja el a segítséget!

    Nagyon jó vers, mély mondanivalóval!
    Szeretettel gratulálok: Kata 🙂

  4. Zinához képest kissé szürke,bús hangulatú-de ugyanolyan szép összeszedett sorok,amit megszokhattunk Tőled:)
    M:)rcsi

  5. Kedves Zina szép képekkel írtad meg ezt a nem könnyű verset! megmondom őszintén hogy legalább négyszer elolvastam,ízlelgettem mélyen elgondolkodtatott gratulálok:.
    szeretettel Ágnes

  6. Kedves Zina!

    Nem tudom megfejteni, kiről-miről, kihez-mihez szól ez a vers, (oly sok ötletem van) de morózus hangulata nagyon megfogott. Tőled kicsit szokatlan is talán. Nagyon szép, mint mindig. Kiforrott, sajátos, és az az egy több szótagos sor külön lendületet ad neki. Szép, gondolkodtató olvasmány.

    üdv: Laca:)(f)

Szólj hozzá!