Csipkedi arcomat
Már úgy vártam e csodára,
fehér sapkát húztak a hegyek,
elindulok álomszép sétámra,
szállingóznak a hópelyhek.
Fagyos szél csipkedi arcomat,
fülem mellett süvítve elszalad,
pirosra festi hideg orromat,
de a jókedvem, így is megmarad.
A mi padunkhoz értem,
hol oly sokszor csókoltad szám,
a vastag hó paplant néztem,
és a kristály díszeket a fán.
A hófelhőkön nem láttam át,
hiába néztem le a völgybe,
kerestem a templom tornyát,
de már beágyazott a felhőkbe.
Letört a szél egy nagy ágat,
a hó alól már alig látszik,
hiába vívták a csatákat,
a szikrázó hó rajta tanyázik.
Láttam, hogy már más is járt itt,
nem volt szűz a hótakaró,
utam szép lassan haza vitt,
holnapra, mindent ellep a hó.
Kedves Andrea! Kedves Marcsi!
Köszönöm,és örülök,ha tetszett a versem!(f)
Kedves Zsermen! imádom a természetet,és főleg a telet,ilyenkor minden kavarog a fejemben!:) köszönöm szépen.
szép téli verset hoztál Évi:)
tetszik,üdv:Marcsi
Nagyon tetszett! Láttam a hófödte tájat, éreztem a tél illatát és a visszaemlékezés ízét.