Szüleim
Szüleim, ketten, végül, tökéletes párt alkottak.
Én mint gyermek, harmadikként,
nem tudtam kapcsolódni.
Évek alatt összecsiszolódtak,
s kapcsolatuk testén,
mint egy irritáció,
voltam csak jelen.
Súrlódásaik okozta sebeiken varként,
Újra és újra lehorzsolódtam.
2015. November 4.
Köszönöm drága Andrea!
Szavaid nagyon jól esnek!
Sőt! Boldoggá tesznek!
Szeretettel ölellek: Ildikó
Hu, a kifejezésmód Elképesztő….a történet mélyen belémhasított.Falatnyit ízleltem én is ezekből az érzelmekből.Örülök sőt sokan örülhetnek hogy nem adtad fel álmaidat.Baráti ölelésem küldöm nagy tisztelettel.
Kedves Mihály!
A szüleim nagyon szerettek engem. Ahogy mondani szokták, a maguk módján.
Apukám szeretetét éreztem, Anyukámtól féltem. Leginkább a bántó szavaitól.
Lelki marcangolásnak nevezem azt, amiben nagyon sokszor volt részem, a kezdeti nevelési célzatú, fizikai fenyítések után. Ezekben mindig egyet értettek. Nem volt testvérem, ritkán játszhattam gyerekekkel. Valahogy, mindig azt éreztem, más vagyok mint a többi gyerek, s ezért magányos voltam. Nagyon sokat dolgoztak, együtt gazdálkodtak, nagyon sikeresen.Mikor cseperedtem, engem is bevontak. Mindent meg akartak nekem adni, ami Anyukámnak hiányzott gyermekkorában, hogy nekem könnyebb életem legyen. Cserébe engedelmességet és hálát vártak.
A házasságomat nagyon ellenezték. Az unokáikat nagyon szerették, ezt ki is mutatták. Az írás, a versírás, és a választott hivatásom, az ő szemükben, a legnagyobb haszontalanság volt. Én pedig, ha elkésve is, de mindig próbáltam megfelelni. Nem igazán sikerült. Most hogy már nem élnek, csak az emlékük hat rám, előmerészkedtek a versek. Kisgyerekkoromban, ha megkérdezték mi szeretnék lenni ha megnövök, azt mondtam, író. Hát, mit mondjak? Nem volt túl jó a fogadtatás!:)Ha valaki két éve azt mondta volna, hogy én, életem során, még verseket fogok írni, kizártnak tartottam volna! De hát, az élet tartogat néha meglepetést is. Igaz?
Köszönöm az érdeklődésedet, az elismerésedet, és örülök hogy gyermekeként élvezted Édesanyád szeretetét. Átsugárzik a személyiségeden! Igazi derűt, vidámságot sugároznak dalaid, előadásaid, és verseid. Köszönet értük!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Szomorúság töltött el Szüleim c. versedet olvasva. Milyen tömör sorokkal érzékeltetted ezt a fájdalmas állapotot! Elváltak a szüleid vagy nem szerettek? Gondolom azért lett saját családod és jutott Neked is boldogság az életben. Szépen írsz és őszintén. Nálam legalább Édesanyám ( Isten nyugtassa) a helyén volt. Jön a tavasz, örüljünk az Életnek! Szeretettel Múzsa (hahaha) Mihály
Ildikó!
Mindent kimondtál magadból!
/mami/
Köszönöm Kedves Zsermen!
Ezért a hozzászólásért, már érdemes volt megszületnem!
Szeretettel: Ildikó