Gyilkos falak

Gyilkos falak

Néma falakon fut le a fájdalom
kiáltó csend üti az órát
a semmi fakul tegnapi árnyakon
most van legközelebb hozzád.

Puha párnámban pihen az emlék
véres sebeket mar gyűrt testembe
vág minden nap, és öklel az éj
nem akartam, mégis eljöttél.

Én nem tudom, de Isten tudja tán
hogy életem mért’ csak ostorcsapás
jönnek a falak – egyre közel hozzám
megfulladok – lassú halál.

Budapest, 2015. április 8.

“Gyilkos falak” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!