Pók
Tökéletlen kötéltánc
pogány mozdulatok
örök nedves sötét lánc
fonja gondolatom
Lomha állatok zaja dicséri
bűvölt hangyák a bőrömön
tompa vágyakon ajka tépi
fű közt hallgatom a földön
Itt ragad a magány
vihar után a fák
harmatos álom fogok
így költi hitét a pók
2015.12.20
Kedves Pecsu!
Az első versszak jó, de vannak sorok , amit nem értek (tompa vágyakon ajka tépi, vagy :harmatos álom fogok???)
Írhatnám: én meg padlót fogok, de nem akarlak bántani, csak nekem ez sok is, kevés is, és a sok szépség, ami benne rejtőzik elsikkad a különleges szófordulatok sorozat-szerű alkalmazásától. Nekem ettől kissé olyan papír-ízű, már majdnem mesterkélt.
Ez lenne a modern költészet ?
Lemaradtam, egy brosúrával,
az a menő ha nem érthetőek a kifejezések?
Megadom magam!
Remélem, nem sértettem meg az önérzeted, de annyi szépség van ebben a témában, versed minden sorában, hogy nem tudom felfogni…miért így? Persze, érzem ez buta kérdés, hisz azért, mert te ilyen vagy (de biztosan?) Vadvirág
Az első versszak jó, de vannak sorok , amit nem értek (tompa vágyakon ajka tépi, vagy :harmatos álom fogok???)
Írhatnám: én meg padlót fogok, de nem akarlak bántani, csak nekem ez sok is, kevés is, és a sok szépség, ami benne rejtőzik elsikkad a különleges szófordulatok sorozat-szerű alkalmazásától. Nekem ettől kissé olyan papír-ízű, már majdnem mesterkélt.
Ez lenne a modern költészet ?
Lemaradtam, egy brosúrával,
az a menő ha nem érthetőek a kifejezések?
Megadom magam!
Remélem, nem sértettem meg az önérzeted, de annyi szépség van ebben a témában, versed minden sorában, hogy nem tudom felfogni…miért így? Persze, érzem ez buta kérdés, hisz azért, mert te ilyen vagy (de biztosan?) Vadvirág