Karácsonyra vártalak
Nem láttatok sírni, nem is fogok,
pedig lenne ezer komoly okom.
Eszeveszetten büntetem magam.
Daccal neveli a keserűség a csendet.
A végzet felé indulok nyomban,
hogy rágalmazzam gyengeségemet.
Szét szórt hópelyhek a szélben, érzem
idegen itt minden, hidegen sugárzó,
nélküled már nem tudom hol járok.
Akár egész a rész, akár darabokra hull,
parazsat hint szemembe a fájdalom,
hiányzol, ahol vagy, onnan nincs visszaút.
Torz fonák lett az életem nélküled
sok ezer éve már, ó emlékszel még?
Karácsonyra vártalak, vigyáztam rád.
Létedet létemtől oldotta el a halál.
Elszántan küzdök a könnyeimmel,
értelmetlen az ünnep ünneplőben.
Egy gyertyaszál ég egymagában érted,
könnycseppek, hulló csillagok az égen.
Minden karácsonykor várom. Mindig hiányzik, de ilyenkor különösen.
A verset már egy kicsit átírtam, mert ez egyszerre…
Kedves Kata köszönöm együtt érző soraidat.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Könnyekig hatódtam versedtől. Vannak fájdalmak, amiket az idő soha nem tud begyógyítani.
Nagyon szép versben írtad le a fájdalmadat, ezt a hiányt….Bár ne kellett volna ezt a versedet megírni…
Szeretettel gratulálok!(l)
Kata
Kedves a-Andrea!
Nehezek, főleg ezek az ünnepnapok nélküle, a (l)nem is értem, hogy bírja el.
Szeretettel kívánok kellemes ünnepeket: Ica
Köszönöm Rózsika!(l)
Áldott békés ünnepeket kívánok szeretettel: Ica
Nagyon meghatott. Valahol, egy versed alatt, olvastam pár sorodat, ezért, azt hiszem értem a versed és ez még erőteljesebbé teszi számomra.
Drága Ica!
Szomorú szép versedet szeretettel olvastam, gratulálok!
Áldott, boldog karácsonyt! Rózsa(f)
Köszönöm kedves Rózsa!
Nem akartam elrontani a karácsonyi hangulatot, de ez is és hasonló hiányok beletartoznak az ünnepbe, velünk élnek. Soha semmi nem gyógyítja be!
Áldott ünnepeket kívánok szeretettel: Ica
Gyönyörű megemlékezés az eltávozott kedvesről.
Szíved békéljen meg, a szeretet lassan begyógyítja a sebeket.
Szeretettel Vadvirág