Rekviem: Szebenyi Mária

REKVIEM: Szebenyi Mária

Tudom nagyon jól, a halál nem válogat,
Elragad felnőttet, ártatlan gyermeket,
Kit szülője fájón, sokáig emleget
Szétszakítva merész, gondtalan álmokat.

Mégis égre kiált, üvölt a fájdalom,
Vadul ordítva tép sebet a gyötrelem,
Nincsen rá orvosság, nincsen rá védelem.
– Fogd meg a kezemet, sírhatsz a vállamon!

– Üvölts csak hangosan, ha ettől jobb neked!
A porból fogantál, – s porrá lett életed.
Nem segít az ima, sem a nemes jóság:

Magadra maradtál az úton, egyedül,
Emléked a fényben lassanként elvegyül,
Odafent vár rád az örökkévalóság.

“Rekviem: Szebenyi Mária” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves János!
    Szívből szóló őszinte, fájdalmas szavak. Maradandó jóság, melyért egy életen át hálásak lehetünk. Ritkák az ilyen emberi kapcsolatok. Nagyon szép vers. Fiadnak gratulálok.
    Szeretettel kívánok további ünnepeket és Boldog Újévet: Viola :]

  2. Kisebbik fiamat készítette fel kémiából Szebenyi Mária nyugdíjas tanárnő. Jó részt neki köszönhetjük, hogy a fiam orvos lett. Ott volt a diploma osztóján is. Igazi EMBER volt, akire csak nagy szeretettel tudok visszagondolni. Nyugodjék békében, a Jóisten kísérje minden lépését!

  3. Gyönyörű szonett, megható mégis megnyugtató – próbál lenni – hisz az örök igazságot:
    "A porból fogantál, – s porrá lett életed." hordozza, amit mindenkinek el kell fogadni: aki megszületett az meg is hal…de nem mindegy mikor, és hogyan! Ezért érthető a fájdalmas üvöltés, a kín a szeretett lény után. Gyászoljuk meg őket, aztán hagyjuk békében nyugodni lelküket. Tovább kell lépni…az élőkért.
    Vadvirág

Szólj hozzá!