HOLDFÉNY-SZONÁTA

HOLDFÉNY SZONÁTA

Halott markából repkényt
perget a hold
Lusta háztetőkön
esőcsepp feszül
Nézek az éjbe
a titkos,sötét mélybe,
hol ezrek szép álma,
reménye szenderül.
De van ember, kinek
kicsiny ablakába
beles, és nem hagy
nyugodt perceket
Dúltan forgolódik
jéggé hűlt ágyában,
míg rémálmokat szül
a bús emlékezet
Tudja, hogy tévedett,
rosszul élt a múltban
Még ma is átkozza őt,
kit csúful becsapott
Nem tudja elűzni,
és agyában újra
felidéződik az a
régi állapot.
Akkor is éj volt,
a holdfény világított
Az égen félénken
pislogó csillagok
Én voltam a hős,
Te a kitaszított
Hazudtam, s utolsó
reményed elhagyott
Nem hívsz már, és
szívemben az emlék
kezd elhalványulni,
mint a sápadt hold
Fájó elfogadni azt,
hogy tőle nem rég
minden érintés
egy ritka csoda volt.

Eger,2014. szeptember 5.

“HOLDFÉNY-SZONÁTA” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa gyönyörű bizony nagyon megtud változni egy egy kapcsolat és a ritka csoda nagyon fájdalmasan ellenkező érzésekké válnak:( ….. Gratulálok Anikó

Szólj hozzá!