Szilveszter

Szilveszter

Szilveszter est van, eljött hát ismét,
bánatosan búcsúzik az óév.
Éji sötétben, ködbe burkoltan,
vissza – visszanéz még távozóban.

Elkíséri útján a holdsugár,
ráhullatja ezüstös fátyolát.
Lassan – lassan múlt távlatába vész,
a toronyóra üti az éjfélt.

Tűzijáték fényében úszik a felhő,
máris – máris itt az újesztendő!
Belép az idő rejtett kapuján,
ropogva robbannak a petárdák.

A levegőben örömmámor száll,
az ember mindig szebbet, jobbat vár.
Titkolt reménnyel tekint az égre,
vágyakozva szív mélyén a fényre.

“Szilveszter” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Szépen szavakba foglaltad az Ó év utolsó pillanatait. Szeretettel olvastalak.
    BÚÉK.
    Üdvözlettel: Anita

  2. Kedves Terike, Ica és Margit! Szeretettel köszönöm hozzászólásotokat.

  3. Kedves Rózsa!
    Örömmel olvastam szép versedet!
    Valóban "az ember mindig szebbet, jobbat vár.
    Titkolt reménnyel tekint az égre,
    vágyakozva szív mélyén a fényre."reménykedünk!
    B.Ú.É.K.2016

    Szeretettel:Margit(f)(l)

  4. Szilveszteri hangulatban ott van a remény:) a jobb életre és a fényre drága Rózsika!
    Szeretettel kívánok boldogabbat: Ica

  5. Kedves Rózsa!
    Szívesen olvastam gyönyörű versedet!
    Szeretettel kívánok BOLDOG ÚJ ÉVET:K.Teri

Szólj hozzá!