Szófoszlány

Szófoszlány

Toporgok, egyik lábamról a másikra állok.
Ki jön oltani, ha felizzok a parti fövenyen?
A homokon látszik minden egyes lábnyom.

Az égen hangjegyekké válnak a fecskék,
szállnak az óriás kék óceán felé.

Csonka ég a vízen silány képet foncsoroz.
Esendő szófoszlány száll a parti fövenyen.
Elveszett a csepp mely hullámot fodrozott.

“Szófoszlány” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Ilona!
    Számomra különös hangulata van a versednek!
    Az elveszettség érzés, ami leginkább megragad, de a képek is nagyon tetszenek, amik ezt az érzést kiváltják bennem!
    Szeretettel: Ildikó(l)

  2. Drága Ica!

    Szófoszlányod, jellegzetesen egyéni képeiddel rendkívül remek.
    Nagyon boldog, békés Újévret kívánok!

    Szeretettel gratulálok! Rózsa(l)(f)

Szólj hozzá!