Mulandóság kapujában

Mulandóság kapujában

Zúzmara zizzen az ágon,
gyöngyei hullnak a fáról.
Fehér szőnyeggel takarják,
a föld dermedt talaját.

Ablakon nyíló jégvirág,
üdvözli szilveszter napját.
Búcsúzóul csillan rajta,
a december napsugara.

Mulandóság kapujában,
perceit számolja némán,
majd lassan, megadja magát,
múltba lép, idő kapuján.

Schvalm Rózsa

“Mulandóság kapujában” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Örülök, hogy tetszett a versem, drága Ica. Köszönöm gratulációdat és Újévi jókívánságodat.
    Áldott, boldog 2016-ot Neked is! Szeretettel: Rózsa:)

  2. Szép szilveszteri köszöntő:)
    Kedves Rózsa BÚÉK neked 🙂
    Marcsi

Szólj hozzá!