Gondolnád
Zúzmarán szendereg a néma Hold.
Rám omlanak a köznapok, a parkok,
kopasz fákról szállni tudó levelek.
Tudjátok, magamról mit gondolok,
mit gondol a szikkadt kenyér a polcon?
Mit érez a tűzben pattogó fahasáb,
ázott utcai padon a rongyos kabát?
Ha a vállamra állna a világ, benézne
minden ház ablakán, azt mondaná:
hogy;Isten álld meg a magyart!
Szemem ellepik a könnyek, gondolnád,
itt maradt a vállamon a sok teher,
el sem hiszem, nem roppant bele.
Voltak napok, hetek, voltak csodák,
a kilincsen mindig ott remeg a remény.
Álmok között ez az év is messzire száll,
mint tarka pillangó, kialvó gyertyaláng.
Zúzmarán szendereg a néma Hold.
Köszönöm Zsófikám, nagyon jólesik a figyelmed!(l)
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves Ica !
Most úgy érzem magam, mintha itt ülnénk egymással szemben és én volnék az , aki mélységesen hallgat és figyel téged. Annyira jó hallgató vagyok , hogy legalább háromszor egymás után meghallgattalak és még ki tudja hányszor meg is hallgatlak.
Ölellek, Zsófi.
Kedves Ági!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad. Nekem is kedves ez a versem.
Kedves Ági!
Az a "hogy" az
oda nem kellett volna!:)
Szeretettel ölellek: Ica
Icu,gratulálok,.Gyönyörü versedet ötször elolvastam,nagyon tetszett !!szeretettel ölellek Ági:]
Köszönöm kedves Marika! (jégmadár) a figyelmedet.
A harmadik sor nagyon sántít, úgy ahogy van! Még nem értem rá, hogy változtassak. Jó nagyon, és ide is illik az alábbi gondolatod. Kösz. Nem itt javítom, nem akarom a Józsit ezzel terhelni. Meg lesz ez! 😉
Szeretettel üdv. Ica
Ide visszatértem. Olyan szépen írsz, én csak azt mondtam volna, hogy terheimtől roskadozom, de ez a vers egy csoda.
Drága Rózám!
Köszönöm figyelmedet és a kedves soraidat. Örülök, hogy tetszett a könyvem, abból jobban megismerhettél, gondolom…:)
Annak is örülök, hogy téged személyesen, nem csak írásaid által ismerhetlek, nem felejtelek el. Szeretettel ölellek: Ica