KARÁCSONY-VÁRÓ

KARÁCSONY-VÁRÓ

Nem emlékszem szóra
csak a tettre
Závár tétetik számra,
de szívemre nem,
– s ez itt a lényeg!
Cselekszem,
ám közbe’nem beszélek
Tekintetem, mozdulatom
Rá vár
Fölnyillik csöndben a závár.

Nem emlékszem
többé semmi másra
Csak a fényben úszó
vén karácsonyfára
S az illatra, mely
mai napig éltet
Azóta sem láttam ilyen képet,
s nem hallottam
szebb tündérmeséket.

Anyu hangja, s apu ölelése
fölemel, föl, magasan az égre
Mégsem emlékezem
semmi másra:
csak örömre, és gyermekkacagásra,
a díszbe borult boróka-faágra,
a didergető lyukas kiscsizmára
Gyermekkorom hűlt álmokkal teli,
mégis olyan szép karácsonyára.

Eger,1996.december 25. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“KARÁCSONY-VÁRÓ” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves titus56! A sorrend marad, nekem így "fekszik" közel 20 éve, és semmiféle rímet nem zavar.
    A závár, pedig nem csak a puskák betöltő szerkezetét jelölő szó, régebben a zár, retesz szavak helyébe is gyakran használták.
    Pl: " A bezárt Danaét érctorony és acélzávárok őrizték"
    Köszönöm, hogy nálam jártál. Vadvirág

  2. Kedves vadvirág!

    Átveszem az ördög ügyvédje szerepét: én a negyedik sor szórendjét megcserélném a szebben hangzó rím végett. …"de nem szívemre"

    A "závár" kifejezés – ha csak nem táj jellegű specialitás – kifejezetten a fegyverek tölténybetöltő zárszerkezete. ( 😀 csak mivel voltam katona 😀 )

    titus56

  3. Kedves A_Andrea!
    Köszönöm, hogy olvastál, és annyit: a závár szó (régies) egyszerűen zárszerkezetet jelent.
    Zinám! Köszönöm, hogy nálam jártál, mindig öröm nekem. Vadvirág

  4. Nagyon szépen idézted meg gyermekkorod karácsonyait, szerintem sokunknak vannak hasonló képei, illatai, emlékei, és egyre csak szépülnek, ahogy múlnak az évek 🙂 Tetszett, Virág! 🙂

  5. Milyen szép! Nekem is tele van az orrom a gyermekkori karácsonyi illattal.
    (be kell vallanom, nem tudom mi az a závár… )

Szólj hozzá!