Piros a hajnal
Dércsípte álom piros hajnalon
köszméteágra süpped, ring vakon,
beburkolózik képzelet jegén,
eljön a tél is, fagyos lesz, kemény.
Hó-fodrot gondol, tiszta fényruhát,
hogyha dermesztő jégcsapcédulák
lógnak majd testén, mint lét-kivonat,
túlra a selyme visz, átsimogat.
Ám itt a bokrok tüskéi vágnak,
vége a zsibbadt télálmodásnak.
Piros a hajnal, vére kiserken;
álomba halni lehet-e szebben?
Örülök, hogy meglátogattál, Csilla! Köszönöm a kedves szavakat is. 🙂
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, és írtatok is hozzá! 🙂
"Piros a hajnal, vére kiserken;
álomba halni lehet-e szebben?"
nincsenek szavaim…
🙂
szép ez a köszméteágra süppedt álom:) is:)
üdv:M:)rcsi
Kedves Zina!
Gyönyörű a versed, szeretettel gratulálok! Rózsa(f)
Kedves Zina!
Nem, nem lehet szebben, mint ahogy szebben írni sem lehet róla. Gyönyörű versedben annyi a szépség, a kellem, az érdekes új szófordulat, hogy ha elkezdeném kiidézni a leginkább tetszőeket, idemásolhatnám az egész verset. Egyszerűen gyönyörű. Nem lehet vele betelni.
üdv: Laca:)(f)