Hegyek közé viszlek

Hegyek közé viszlek

Drága gyere,
elviszlek egy szebb
világba, hol nyoma sincs
a bántásnak.

Kérlek ne szólj semmit,
ha fáj a szó. Csak
hajtsd fejedet vállamra, s fájó
könnyeidet engedd szabadjára!

Ne félj, itt vagyok,
hogy vigyázhassak reád!
Elviszlek, hogy meggyógyítsam
gyenge, összetört lelkedet.

Mindig kapaszkodnék beléd, mert
rettenetesen féltelek. Hiába óvlak féltőn,
jön egy forgó hurrikán, mely
megtépázza gyenge érzékeny szívedet.

A hegyekbe viszlek
gyógyulni. Távol mindentől, s mindenkitől.
Egyik hajnalban felébresztettél.
Gyere kedves, hív a hajnal csodája.

Kár lenne elszalasztani.
Hallod kedves: neked
énekelnek a madarak,
s minket üdvözöl a világ, drága!

Drága mosolyog rád a nap,
lágy szellő gyönyörű
arcodat simogatja. Hűvös szél ellen
betakarlak, s ölellek. Miközben iszom
szavaid könnyeim potyognak! Nincs szebb
a világon, mint téged hallgatni drága.

2015. január 12,

“Hegyek közé viszlek” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. A drága szó ismétlése, nekem kicsit erőltetettnek hat, különben meghatóan szép versed. Vadvirág

Szólj hozzá!